„Tetszened kell a színpadon, a kamerák előtt, különben nem kapsz szerepet,
vagy nem fogad el a közönség. Ez egy folyamatos nyomás az emberen. Aki ezt a
hivatást választja, annak szembe kell néznie a kiszolgáltatottsággal. Egy
színész vagy egy művész sokkal érzékenyebb, idealistább, mint az átlagember, és
fontos számára, hogy meg is tudja őrizni a különleges érzékenységét. Másfelől
viszont fel kell vérteznie magát a kudarcok ellen. Amíg egy üzletembernek van
egy portékája, amivel kereskedik, addig egy színésznél ő maga az »áru« és az ő
lelke” – vélekedik Détár Enikő színművésznő.